Bár az időjárás tavaszt meghazudtoló arcát mutatta, a naptár kétséget kizáróan a márciusi nemzeti ünnepük közeledtét jelezte. Több tanártársammal és egy csapat tehetséges – minden évfolyamról összeverbuvált – gyerekkel megkezdtük az emlékező műsor előkészületeit. A próbák fáradságos óráiért mindannyiunkat kárpótolt az emelkedett hangulat, mely alkalomról alkalomra egyre határozottabban volt érzékelhető.
Március 14-én két alkalommal volt lehetőségünk a műsor bemutatására. A 12 órára szervezett iskolai ünnepségen intézményünk tanulóival emlékeztünk méltóságteljesen az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire, délután 17 órától pedig a községi rendezvény színvonalát emelte a produkció.
Az előadás az idei esztendőben – kicsit formabontó módon – nem a pesti történéseket helyezte a középpontba, hanem az egyszerű, falusi ember nézőpontjából világította meg a sorsfordító napokat. Tettük ezt úgy, hogy a felmenőkkel – a dédnagyszülők nagyszüleivel – azonosítottuk a szereplőket. További újításként felnőtt, részben tanári közreműködők is szereplőként jelentek meg a műsorban, azzal a hagyományteremtő szándékkal, hogy az iskolai előadások diák és tanár közös megmutatkozásai legyenek.
A prózai keretbe helyezett mozgásos, táncos elemekben bővelkedő megemlékezés – meglátásunk szerint – minden korosztály számára érthető módon, leginkább az érzelmekre hatva idézte meg a 170 évvel ezelőtt történteket.
A felkészítő tanárok nevében – Daniné Prohászka Ildikó, Doszpod Endréné, Pölösné Rovó Zsanett, Rácz Andrea, Szűcsné Gera Julianna – ezúton is köszönöm a szereplő gyerekek kitartó, lelkes hozzáállását, melyet a felkészülés során tanúsítottak.
