Keith Haring munkái jellemzően síkszerűek. figuráit lendületes vonalvezetéssel, rajzfilmekre jellemző egyszerűséggel ábrázolja, és gyakran használ élénk, telített színeket. Alakjait a képregényekre jellemző fekete körvonallal kontúrozza. Ez a megejelnési mód az 1980-as évek pop-art mozgalmában más művészek munkáin is észrevehető. Az alakokat gyakran vibráló vonalkák veszik körül, melyek a témától függően pozitív és negatív energiát egyaránt közvetíthetnek.
Ezek a képek stílusukban félúton állnak a graffiti és a pop art között: imádott a New York-i metró falaira firkálni, és még akkor is visszajárt oda, amikor már a Velencei Biennálén szerepelt. Művészetét az utcára szánta. Kedves figurái, társadalomkritikus humora és frissessége a graffiti művészet ritka rokonszenves figurájává teszik.
Ezért adta magát a téma, mikor néhány héttel ezelőtt az önkormányzat felkért, fessük ki az iskola tanulóival azokat az OSB lapokat, amelyekkel a vasútllomással szemközti, üresen álló épület betört ablakait szeretnék bedeszkázni. A lapok lealapozása után kiválasztottuk és felvázoltuk a megfesteni kívánt Keith Haring képek kontúrjait az egyenként közel 1m”-es felületekre, majd a fenntarthatósági témahét keretében a rajzórákon és a délutáni szakkörökön az osztályok egymást felváltva, közös erővel és nagy lelkesedéssel keltették életre a híres New York-i művész graffitijeit.
Ezzel a módszerrel igazi kollektív festmények születtek. Reggelente a busztól leszállva gyerekek büszkén nézik munkájukat és mutatják egy másnak, melyik képnek melyik részét festették ők.
