Beszámoló az alsós, a humán és a művészet-technika-testnevelés munkaközösség által megszervezett programokról.
Beszámoló a témahét alsós programjáról
A hétfői napon a fák álltak a figyelem középpontjában. Meséket mondtunk, dalokat gyűjtöttünk róluk. Megismertük Magyarország legmagasabb, legvastagabb, legöregebb fáit, majd összehasonlítottuk őket az iskolaudvaron található öreg hárssal. Mértünk, számoltunk és ámultunk.
Kedden a tudatos vásárlók 12 pontját ismerték meg a gyerekek. Tesztlap kitöltésével adtak számot tudásukról. Zöldségek és gyümölcsök képeit kellett részletekből kirakniuk, majd megnevezni a növényt. Ez sem volt könnyű, de az igazi kihívást az jelentette, amikor menüt kellett összeállítani ezek felhasználásával.
Szerdán délelőtt az osztályok virágokat ültettek az iskolaudvar különböző részein. Természetesen gyomtalanítással, a talaj fellazításával kezdték a gyerekek, majd a szebbnél szebb palánták gondos tervezés után a földbe kerültek. Azóta is rendszeresen gondozzák, öntözik ezeket, s gyönyörködnek a színpompás virágokban. Délután csapatokban zöldség-, gyümölcsszobrok, ehető remekművek készültek, s csak a tanító nénik gyorsaságának köszönhető, hogy sikerült néhány fotót készíteni, mielőtt a ” művészek” jóízűen elfogyasztották az alkotásokat. Bárki kipróbálhatta ügyességét a „ Kukalimpián”, ahol szelektív szemétgyűjtéssel nehezített mozgásos feladatok várták a gyerekeket.
A nap lezárásaként ismeretterjesztő videót néztek meg az érdeklődők, s tesztlap kitöltésével mérhették össze tudásukat. Nagyon örültek a kis ajándékoknak és az okleveleknek.
Csütörtökön mindenki a papírgyűjtés lázában égett. Lelkesen hordták és mérték a rengeteg újságot, kartont… Izgatottan várja mindenki az eredményhirdetést, hisz minden évben jutalmat is kapnak a legügyesebbek. Nagy meglepetés volt, amikor egy igazi kukásautó érkezett az iskolaudvarra. Tátott szájjal hallgatták és nézték lányok és fiúk a bemutatót.
Pénteken arról beszélgettünk, hogy hogyan lehet újrahasznosítani a szemétnek látszó dolgokat. Használati tárgyakat, díszeket, képeket készítettek a tanulók. Erre a programra meghívtuk a nagycsoportos óvodásokat is, akik nagyon lelkesek és ügyesek voltak. CD lemezekből egérfejet készítettek. Az iskola folyosóján kiállítást rendeztünk az alkotásokból, ahol bárki megcsodálhatja azokat.
A témahét kapcsán iskolánk humán munkaközössége egyrészt vers- és prózaíró pályázatot hirdetett KARJÁBAN RINGAT AZ ERDŐ címmel a felső tagozatos tanulók számára, másrészt FEKETE ISTVÁN REGÉNYEI alapján lehetett illusztrációt készíteni.
A beérkezett pályaművek között néhány olyan igazán figyelemre méltó alkotás is született, amely megérdemli a nagyobb nyilvánosságot.
Bosch Sára: Az erdő tündére
Kis koromban rengeteg csoda történt velem. Voltam farkas, napkirálynő és erdei tündér. Az utóbbit szeretném elmesélni.
Mikor még kicsi voltam, anyukám mindig mesélt a tündérekről. Imádtam beöltözni annak és kint sétálni, hátha meglátom őket. Volt mikor még süteményt is vittem nekik és beleálltam a kis boszorkány körbe. Ám semmi sem történt. Nagyon elszomorodtam. Ezt nagyobbik nővérem, Anna, észre is vette. Azt mondta, hogy én is lehetek tündér, csak jó dolgokat kell csinálnom. El is indultunk hát az erdőbe.
Amikor odaértünk, megmutatott nekem egy helyet. Nagyon sok szemét volt ott. Olyan volt, mintha beléptünk volna a szobámba iskola időben. Kérdően pislogtam testvéremre, aki mosolyogva csak így szólt:
– Most tegyünk mindent rendbe!
És egy zacskót nyomott a kezembe meg egy műanyag kesztyűt. Megszeppentem.
– Szóval, most mi takarítsunk fel itt mindent? – kérdeztem.
– Igen – felelte Anna.
– De az egy egész nap lenne!
– Ezért haladjunk!
Kicsit fintorogva, de elkezdtem a szemétszedést. Volt ott zacskó, műanyag üveg, cipőtalp, papír és konzervek. Úgy gyűjtöttük a szemetet, hogy az egyikbe ment a műanyag, a másikba az alumínium, a harmadikba pedig a papír.
Legalább három órát szenvedtünk, míg készen lettünk. Gyönyörű lett minden. Szinte megelevenedett a táj. Kis madarak és mókusok jelentek meg. Észrevettünk egy kis csermelyt az erdő közepén. Odamentünk. Csodálatos volt. Kellemes csobogásával mesebeli hangulatot adott.
Ekkor vettem észre, hogy az alján valami csillog. Gondolkodtunk, hogy mi lehet az. Végül a legkorrektebb megoldást választottuk:
– Vegyük ki és nézzük meg!
Lenyúltam a víz alá, és egy ékszert húztam ki. Bokalánc lehetett. Egy kagyló volt rajta, ami kékre volt festve. Elkezdtem álmodozni:
– Lehet, hogy egy hercegnő vagy egy tündér hagyta el.
Egymásra néztünk Annával. Arcunkon nagy vigyor volt. Találtunk egy kincset! Rettenetesen boldogan értünk haza. Már a házunk előtt kiabáltam:
– TALÁLTUNK EGY KINCSET!
Az egész családom körbevett, hogy megcsodálhassák a mi kis bokaláncunkat. Nagyon büszke voltam magamra.
A mai napig, ha csak ránézek a kincsünkre, mindig ez a kalandunk jut eszembe a nővéremmel. Ki tudja, hogy még mit rejt számunkra az erdő.
Polgár Benedikta: Egy képzeletbeli utazás
Egy képzeletbeli utazáson veszel most részt,
melyben gyönyörű vízparton mész,
a patak csörgedez melletted,
s a fenyők susognak feletted.
A nap már nyugat felé halad
és te nem tudod, merre ballagsz,
s nem találod a hazavezető utat.
Az ég kezd besötétedni,
s csillagok kezdenek feljönni,
a nap már eltűnt az ég alján,
ragyog az égbolt sok csillaggal hátán.
E gyönyörű helyen ragadtál az éjre,
vajon hol éjszakázol a sötétben?
Szentjánosbogarak fénye mutatja az utat,
s utánuk mész nem túl boldogan.
Egy tisztásra érve a hold süt le reád,
s a csillagok ragyogva kívánnak jó éjszakát,
most már boldog vagy ez nem is kérdés,
ott éjszakázol az erdő mélyén.
Másnap a hajnali napsugarakra ébredsz,
a fű még harmatos körülötted,
s álmosan indulsz a reggeli fényben.
Szellő fúj át az erdei úton,
virágok nyílnak a jobb oldalon,
madárkák jönnek zenét dalolva,
hazaértél már régi otthonodba.
Visszavágysz új otthonod kapuihoz,
az erdő mélyén a szép tisztáshoz,
óvd a természetet, hisz nincs más,
véget ért a képzeletbeli utazás.
A témahét kapcsán a művészet-technika-testnevelés munkaközösség három, tanítási órán kívül megvalósítandó programot hirdetett:
1. Ökológiai lábnyom készítését, amely során minden osztály egy-egy számára kijelölt ország ökológiai lábnyomát készítette el és megmutatta, hogy hány Földre volna szükségünk, ha minden ország hasonlóan működne. Valamint javaslatokat tettek arra is, hogyan lehetne csökkenteni a környezeti terhelést. Az elkészült színvonalas alkotásokból a 2. emeleti folyosón kiállítás készült.
2. Graffiti készítés a vasútállomással szemben lévő épület ablakaira.
Keith Haring képei stílusukban félúton állnak a graffiti és a pop-art között: a New York-i metró falaira firkálta őket, és még akkor is visszajárt oda, amikor már a Velencei Biennálén szerepelt. Művészetét az utcára szánta. Kedves figurái, társadalomkritikus humora és frissessége a graffiti művészet ritka rokonszenves figurájává teszik.
A téma tehát adta magát, mikor az önkormányzat felkért, fessük ki azokat az OSB lapokat, amelyekkel a vasútllomással szemközti, üresen álló épület betört ablakait szeretnék bedeszkázni. A lapok lealapozása után kiválasztottuk és felvázoltuk a megfesteni kívánt képek kontúrjait az egyenként közel 1m2-es felületekre, majd az osztályok egymást felváltva, közös erővel és nagy lelkesedéssel keltették életre a híres művész graffitijeit.
A módszerrel igazi kollektív festmények születtek. Reggelente a busztól leszállva gyerekek büszkén nézik munkájukat és mutatják egymásnak, melyik képnek melyik részét melyikük festette.
3. Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan! Plakátkészítés
Délutáni foglalkozások keretében gyűjtöttük össze az ötleteinket és készítettük el azt a „gondolattérképet”, amely az életünk minden részére kiterjedően bemutatja, hogy mit tehetünk egyénileg a globális felmelegedés mértékének csökkentése érdekében.
4.Öko-mozi
A Medicine Man című amerikai mozifilm megtekintésével, az esőerdőben kalandozva, a film eseményeit követve felhívtuk a gyermekek figyelmét az erdők, élőhelyek fokozott védelmére. Az ott élő emberek kulturális örökségének megóvása szintén kiemelt figyelmet igényel a szakértők részéről. A mozi jelleget erősítette délután, hogy a gyerekek a film alatt csipegethettek pattogatott kukoricát és gyümölcsteát.
