„ Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá..” így kezdte Juhász Gyula Trianon című versét.
1920. június 4-én a Párizs melletti Nagy-Trianon palotában írták alá a szégyenteljes békediktátumot, amely az I. világháború utáni békeszerződések része volt. A vesztes országokat már csak aláírásra „hívták”meg.
1920. június 4-én, a ránk erőszakolt szerződés aláírásakor megállt az élet. Megszólaltak a harangok, búgtak a gyárak szirénái, az emberek könnyezve ölelték meg egymást az utcákon – mindenki egy emberként gyászolt, ebben a kérdésben nem létezett vallási, politikai ellentét.
A történelmi Magyarország területe egyharmadára, lakossága kb. negyven százalékára esett vissza. Mintegy 3,3 millió magyar került idegen, ellenséges kormányzás alá. Tisztán magyarlakta területeket is elcsatoltak.
A trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezni fogunk. De ma már az összefogás, a nemzeti összetartozás erősítése a fontos. Az országgyűlés 2010-ben elfogadta a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről címet viselő törvényjavaslatot. Ezzel kinyilvánította, hogy: „a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek…” Koltay Gábor azt is elmondta, nem a határok átrajzolására, hanem sokkal inkább a határok feletti nemzetegyesítésre kell törekednie Magyarországnak, kihasználva az egységesülő Európa adta lehetőségeket, segítő kezet nyújtva a határon túl élő közösségeknek, hogy a lehető legteljesebben élhessék meg magyarságukat.
Iskolánk tanulói is tanúságot tettek az összefogás és a hovatartozás kérdésében. Minden osztály elkészített egy üzenetláncot, amelyre azok a gondolatok kerültek, amelyeket tanulóink a hazával, a magyarsággal kapcsolatban éreznek. Munkájukat a faliújságon mindenki elolvashatja.
