Idén iskolánk a korábbiaktól kicsit eltérő módon ünnepelt és emlékezett március idusán. A program 9:30-kor kezdődött egy lovaskocsis verbunkos toborzóval. A kocsin a harmadik évfolyam tettre kész csapata utazott és öt helyszínt bejárva a faluban táncoltak és énekeltek. Az összeállítás címe „Harcra fel!” Moldvai táncok. A zenei kíséretet Both József néptánc oktató (dob) és Szekeres András (furulya) szolgáltatta.
Az utolsó állomás a faluház előtti tér volt, ahol az iskola tanulóifjúsága is részese lehetett a toborzó daloknak, táncoknak. Kis technikai szünet után a csapat máris a színpadon termett egy korabeli osztályteremben. A szigorral és fegyelemmel induló tanítási órákat hamarosan elsodorta a pesti utcák forradalmi zaja; a jelszavak, énekek, szavalatok. Faragó Antal Gáborné, a 3.a tanító nénije, a műsor főszervezője és segítője, Odorics Helga tanítónő (3.b) tökéletesen ráéreztek, mi „áll jól” a tanítványaiknak. A történelmi tények, események felidézése helyett kizárólag a művészet erejére támaszkodtak. Az utcai éneklés és tánc után a színpadon is maradt ereje a gyerekeknek, hogy szívvel-lélekkel szavalják Petőfi verseit és szólaltassák meg a dalait. Ehhez nagy segítséget adott Barna Károlyné, Mónika néni kiváló énekhangja és hite a közös éneklés közösségteremtő erejében. Az előadás folyamatába természetes módon belesimult két nemzeti énekünk a Himnusz és a Szózat is, melynek szép hangzását Zomboriné Őze Edit és énekkara erősítette. Csodálatos és felemelő volt a Csík zenekar által írt záró ének, a Hazám, hazám. A színpadon a gyerekek mellett több pedagógus is énekelt, sőt a közönség soraiból is hallatszottak bátortalan hangok. A népies dallam, a szívhez szóló szöveg szinte összeringatta a szereplőket és a közönséget. Bátran állíthatjuk, hogy ez az előadás nem pusztán egy próbafolyamat eredménye, hanem a következetes nevelés érő gyümölcse is. Köszönet mindenkinek, aki részt vett az ünnepi műsor összeállításában és előadásában.
További képek a művelődési ház a fotóalbumában.
