Október 22-én az ősz nagyon barátságos arcát mutatta, így hagyományainkhoz hűen a templomkertben – az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére állított kopjafa előtt – idéztük fel a hatvankilenc évvel korábban történt eseményeket.
1956 októberében nagyon sok embernek kellett egész életére kiható döntést hoznia. Volt, akinek ez a döntés később az életébe került, másoknak hosszú börtönéveket vagy több évtizednyi emigrációt jelentett. Október 22-én iskolánk közössége azok emléke előtt tisztelgett, akik azért áldozták fel karrierjüket, szabadságukat, sőt életüket is, hogy megteremtsenek egy szabad, független, demokratikus országot.
Az emlékezés példa-, mintakeresés, egyszersmind példa- és mintaadás. Példakeresés mindennapjaink értelmezéséhez, konfliktusaink, gondjaink feloldásához, életünk viteléhez. De mintaadás is, mellyel diákjainkat a történelem kiemelkedő eseményei, hősei előtti főhajtásra tanítjuk.
Egy korabeli napló részleteinek segítségével megidéztük a fontosabb eseményeket, a korhű ruhákba öltözött szereplők igyekeztek a lelkes forradalmi hangulatot, illetve a gyászos novemberi történéseket is érzékletesen megjeleníteni.
Történelmünk bőven kínál példaként magasztos eseményeket, követésre méltó üzeneteket. A magyar nemzet történelemkönyvének egyik aranyoldala éppen 1956 történelmi példája. Bár a forradalmat vérbe fojtották, de hatása messze túljutott Magyarország határain, csodálatot keltett az egész világon. Bárhol is élünk, mindannyian emelt fővel, büszkén tekintünk erre a napra.
