Az idei március 15-i műsor forgatókönyvének összeállításakor az – a tantestületünkben meghonosodó – törekvés irányított, hogy érzelmekre ható, szimbolikus jelentéssel átszőtt, lendületes műsort hozzak létre. A történelemből ismert események főbb mozzanatait – a Pilvax kávéházbeli tanácskozást, a Nemzeti dal és a 12 pont szerepeltetését, a halállal is bátran farkasszemet néző hősök csatajelenetét- az előadás gerincének tekintettem. Mindezeket kiegészítve párbeszédek, naplórészletek, mozgásos betétek igyekeztek minél többet megsejtetni nemzetünk történelmének egyik meghatározó eseményéből.
A népes szereplőgárda – betegségek okán – gyakran változó összetételben háromszor állhatott színpadra a produkcióval. Mindhárom előadás különleges volt, egyedi és emlékezetes. Elsőként Kibéden, testvértelepülésünk iskolájában mutathattuk meg a műsor egy rövidített változatát. Bár egy héttel jártunk még az ünnep előtt, mégis felemelő és megható volt a határon túli gyerekekkel együtt énekelni a magyar majd a műsor végén felhangzó székely himnusz sorait. Patetikus érzés volt megélni a magyarságukra oly büszke kibédi gyerekekkel az ünnepi pillanatokat.
Március 14-én iskolánk, március 15-én pedig településünk érdeklődő közönsége előtt szerepeltünk.
Utóbbi eseménynek a Barackvirág Óvoda nagycsoportosai is közreműködői voltak. A közös színpadi megmutatkozás, valamint az azt megelőző közös próba nem titkolt célja a különböző életkorú, más-más intézménytípusba járó gyerekek együttműködésének segítése, együttes alkotófolyamatokba való bevonása volt.
A közel egy hónapos próbafolyamatban segítőm volt Daniné Prohászka Ildikó, aki a néptáncos jelenet betanítását vállalta, Zomboriné Őze Edit, aki énekkarosaival színesítette a produkciót, valamint Kónya Géza és Pintér Attila tanár úr, akik a hangszeres műsorrész előkészítői voltak. Köszönettel tartozom továbbá Kovács-Böröcz Mara és Szabó Fanni óvónőkollégáimnak, akik a legfiatalabb szereplőink színvonalas előadásáért kezeskedtek.
