Jézus keresztútját éltük át, egy kicsit másként, mint az előző években. Azért döntöttünk így, mert a templomunk belső tere új köntöst kap.
Jézus keresztútjának 14 állomását úgy jártuk végig, hogy a közelben lévő kültéri kereszteknél, a templomunknál, a Mária szobornál, Szent II. János Pál pápa szobránál megállva magukba tekintettünk. Útközben imádsággal, keresztúti énekekkel haladtunk.
A hosszú séta során éreztük, mi is fáradunk, ahogy Jézus is kimerült a kereszt hordozásában. Az elhaladó járművek zaja kísért minket, ahogy az Urat a bámészkodók kiáltásai.
Nemcsak a diákok elevenítették fel a stációkat, kísérőink, pedagógusaink is megosztották személyes gondolataikat.
A Gondozási Központ udvarán kedves vendéglátásban volt részünk, énekkel viszonoztuk. Szent II. János Pál pápa szobrának Szatymazra érkezéséről hallottunk, arról is, iskolánk sakkban ügyes diákjai rendszeresen részt vesznek a Wojtyla Kupán. A Dankó Pista Művelődési Házban pászkát és vizet vettünk magunkhoz, visszaemlékezve Mózesre, aki kivezette a zsidóságot Egyiptomból, az első húsvét alkalmával.
Rácsodálkoztunk a keresztekre, amelyek mellett naponta elmegyünk. Egyik tanítványunk meg is jegyezte: -Ez a kereszt mindig itt volt? Nem emlékeztem rá!
„Aki énekel, kétszeresen imádkozik”- tartja Szent Ágoston. Jóhangú másodikosainkkal együtt énekelt iskolánk kis énekkara is, segítve a keresztút jelenvalóságát megélnünk, mint ahogyan a szentmisében is megjelenik Krisztus áldozata.
A kereszteknél elhelyeztük a gyerekek által hozott kerti csokrokat. A kis kezek odahelyezték a virágokat, igazán meghitt, bensőséges pillanatokat éltünk át.
